Halál.

Mi ez?...Mi történhetett velem? Nem értek semmit.Össze vagyok zavarodva.Már nem érzek fájdalmat?Olyan, mint ha a fájdalom itt lenne mellettem, egy karnyújtásnyira.De mégsem tudom megérinteni.Ez rosszabb bárminél. Kétségbe vagyok esve.Mit tegyek?
Csak járkálok körbe körbe ismeretlen és ismerős helyeken.Nem lát senki.Hozzátok szólok emberek, miért nem válaszoltok? Segítsetek nekem.
Miért nem tudom őket megérinteni? Csak jönnek velem szembe és átmennek rajtam.Mintha levegő lennék.
Majd hosszú idő után vissza találtam arra a helyre ahonnan elindultam.Miért van ott a testem a földön? Miért borít mindenhol vér?Miért néznek az emberek ilyen fájó tekintettel rám? És én miért állok itt, ha ott fekszem?
Meghaltam?...
Az lehetetlen...Nekem még annyi dolgom lett volna! Miért hagytam ott a szeretteimet?
Aztán hirtelen rájöttem...
Csak sírtok, de nincs értelme...Jó helyre fogok kerülni, ne féljetek.Gondoljatok erre.Én itt leszek mindig veletek, csak most már nem fogtok látni engem.
Aztán láttam, hogy egy nagy fehér gömb közeledik felém.Annyira fényes volt, hogy alig láttam az arcát.Fehér fény borította mindenhol.Éreztem, most már biztonságban vagyok.Ő egy angyal.
Kinyújtotta felém a kezét, és elindultunk valamerre.Egy olyan helyre kerültem, ahol megláttam a megbocsátást, az igazságot, és a tiszta szeretetet.Ide fenn, ez a három dolog létezik.

Csillagos égbolt.

Kimentünk, a csillagos ég alá.Lefeküdtünk egy pokrócra, és csak vártuk azt a csodálatos látványt, ahogy azon az estén minden ember.
Egymás mellett feküdve mosolyogtunk egymásra, majd csak néztük a csillagos égboltot.A csöndet egy halk zene törte meg, ami az egész környéken visszhangzott.
Majd egyszerre hirtelen felmutattunk az égre és azt kiáltottuk:- Úristen! Láttad ezt?! olyan szép volt!
Egy hosszú fehér fényjelenség volt, aminek a végét több ezer kis csillag követte.
Csak pár másodpercig tartott és a meteor már el is tűnt a sötétségben. Izgatottan vártuk a következőt. Minden egyes meteornál felkiáltottunk és csak mosolyogtunk.
És vége.Ma este már nem lesz több meteor.Majd kicsit szomorkásan be sétáltunk a házba.De utoljára még mindketten felnéztünk az égre, és látszódott a telihold, amit körbevettek a csillagok. És végül megköszöntem magamban ezt a felejthetetlen estét, amit a legjobb barátommal tölthettem.

"Elmondhatom neked, hogy milyen az, ha valakit elhagynak? Olyan mint amikor soha nem csinálsz semmi különöset, csak sétálgatsz körülötte, darabokra téped a szívét, majd egyszerűen elhagyod őt."
Én csak próbáltam szeretni, ennyi az egész.De ez nem volt olyan egyszerű, ahogy elképzeltem. A lelkünknek bizalomra van szüksége ahhoz, hogy igazán szeressünk valakit.De ha ez nincs meg, akkor semmi értelme az egésznek...De mégis szeretlek.