"Mond, hiszel nekem ha azt mondom, te vagy minden amire szükségem van?"...
De kérlek, még ha nem is hiszel nekem, hallgass meg mert az "életünk" múlhat rajta...Hiszen te vagy az életem, és ha elveszítelek, mit tennék nélküled?
Minden nap egyre jobban érzem hogy az a kis töredék ami a múltból megmaradt egyre és egyre erősebben köt össze minket. Egy töredék amit egykor szerelemnek hívtunk de ma már talán egy annál is fájdalmasabb kötelék van köztünk.
Hiszel nekem ha azt mondom, minden nap gondolok rád, és minden nap könnyek folynak szememből mert számomra elviselhetetlen ez a távolság. Aztán belegondolok, hogy te csak majdnem vagy itt, ezért még fájdalmasabb ez az egész...
De te vagy minden számomra, hányszor mondjam még? Ha szeretnéd, ha nem én életünk végéig fogom mondani, mert ezek a szavak még erősebbé tesznek minket.
Ott álltunk egymással szemben, te megfogtad a fonál végét és magad felé rántottál. Az előtt magányos és szomorú voltam de abban a pillanatban amikor magadhoz rántottál megszűnt minden és hirtelen besétáltál az életembe. Csak egy fekete homály voltam számodra, és nem ismertük egymást. Nem emlékeztünk a múltra, csak egy érzésre, hogy ő a legfontosabb számomra~
De kérlek, még ha nem is hiszel nekem, hallgass meg mert az "életünk" múlhat rajta...Hiszen te vagy az életem, és ha elveszítelek, mit tennék nélküled?
Minden nap egyre jobban érzem hogy az a kis töredék ami a múltból megmaradt egyre és egyre erősebben köt össze minket. Egy töredék amit egykor szerelemnek hívtunk de ma már talán egy annál is fájdalmasabb kötelék van köztünk.
Hiszel nekem ha azt mondom, minden nap gondolok rád, és minden nap könnyek folynak szememből mert számomra elviselhetetlen ez a távolság. Aztán belegondolok, hogy te csak majdnem vagy itt, ezért még fájdalmasabb ez az egész...
De te vagy minden számomra, hányszor mondjam még? Ha szeretnéd, ha nem én életünk végéig fogom mondani, mert ezek a szavak még erősebbé tesznek minket.
Ott álltunk egymással szemben, te megfogtad a fonál végét és magad felé rántottál. Az előtt magányos és szomorú voltam de abban a pillanatban amikor magadhoz rántottál megszűnt minden és hirtelen besétáltál az életembe. Csak egy fekete homály voltam számodra, és nem ismertük egymást. Nem emlékeztünk a múltra, csak egy érzésre, hogy ő a legfontosabb számomra~
