The woods are waiting for you.

Vár az erdő.
Valami különös erő mindig ehhez az erdőhöz vezet vissza álmomban és éber állapotban is. Hűvös és rejtélyes. Elrejtem magam benne, mint hegyeket a sűrű köd.
Érkezésemkor már messziről látom a fekete csuklyás alakokat, akikről nem tudom, hogy valóság, vagy csak az erdő kivetíti legsötétebb belső félelmem.
Csak állnak ott az erdő mellett húzódó réten, nem mozdulnak. Megáll körülöttük az idő. Mikor már érzékelik a jelenlétem, a fejük egyszerre és lassan mozdul irányomba.
Ha hagynám, hogy el kapjanak, hová vezetnének? Ha eljutok az erdő mélyébe, mivel találkozok?
Az erdő mélyén várni fog egy viskó.
Ha belépsz, otthonra találsz, vagy egy helyre amit otthonnak hívnak, de vérzik.

Mi vagyunk az égen a törés, mikor vihar közeledtével a fekete felhők közt megjelenik a türkiz ég, ami jáde kőként ragyog. Sokféle képpen lehet minket leírni, de azt hiszem a természet  tükröz minket a legjobban. Több oldalát mutatja a világ felé, különböző csoda jelenségeket kreál önmaga által. Néha össze csapnak az erők, néha nyugodtan és békésen kiegészítik egymást, mint napfény és eső. Ezek az elemek végtelen idők óta egymás mellett vannak, egyként léteznek,mint ahogyan mi is.