Starless Night.

"Elértem a fellegeket, de a szerelmem soha nem ér el hozzád.
A színpompás léggömbök egyre csak kisebbednek az égbolton.
Egyedül vagyok.
Nem kellett, hogy céljaim legyenek, amíg gyengéden fogtad a kezeimet.
Csillagok nélküli éjszaka.
A múlt árnyai úgy érzem bekebeleznek.
Érezni akarom, hogy még mellettem állsz.
Könnycseppek hullanak lefelé, úgy érzem eltévedtem.
Olykor mintha darabokra hullanánk, gyávák leszünk és elkezdünk rettegni.
De képesnek kell lennünk megtalálni magunkat.
Ragadd meg a kezem, mert melletted oly tökéletlennek és törékenynek érzem magam.
Hiába hagyja el panasz az ajkaimat, hinni akarok neked.
Képes vagyok a fájdalmak ellenére is szeretni, mert te vagy az én ragyogó csillagom."

"Nincs áldás, nincs megváltás,
fényed halvány, mint a holdsugár
Nincs több esély, minden összetört
És te nem tanultál semmiből
Elvesztél már
de újra harcba szállsz
Elvesztél bár
de újra harcba szállsz
Látszott már kristálytisztán
nyomodban járt a pusztulás
de kiállod majd a tűzpróbát.
Küzdj, hogy érezd, hogy újra vágysz
És elvesztél bár
de újra harcba szállsz
elvesztél már
de újra harcba szállsz
S ím itt a bűvös óra,
hogy megoszd és légy ura újra.
...
Hisz' elvesztél bár
de újra harcba szállsz
Száz veszteség
de itt vagy, s újra élsz."

"Mikor az alkony áttetsző vörösbe fordult át, a csillagok megjelentek az égen és rákezdtek a csillogó daljátékukra.Anélkül, hogy utat engedtem volna nekik, a könnyeim mégis az érzéseimmel együtt törtek fel és egy parányi tengert alkottak a lábamnál.Az ég nem mozog, csak a nap jön és megy.
A föld sem mozdul, csak te jársz rajta.Az éjféli dal hangosan szólt:"A magányt mindennél jobban gyűlölöm!"...
Bár a nehezebb úton, de attól a naptól fogva megtanultam, mi is a fontos...
Á, csak arra van szükségem, hogy egy kiskanállal össze tudjam lapátolni a boldogságot, főleg, amíg van kivel megosztanom azt."

" A horizont eltávolodik.A túlzottan is kék ég sem mutatja már a holnapot.Egy csoportnyi eltompult ember, akik lélegezni sem tudnak.Mikor süllyedtem ilyen mélyre?
Ki fogom adni magamból a bánatomat.Nem lenne jobb ha, csak előre tekintenék?
Abban az esetben nem állhatok az élre.Még ha mindenkit körülöttem az ellenségemmé is teszek, akkor is látok majd egy kis tompa fényt.
Ha úgy tűnik, hogy olyan messzire mehetek, akkor lélegezni akarok, de itt nagyon fájdalmas.
Ha csak egy kicsi boldogságot is tapasztalok, többé nem fogok fuldokolni."

"Még ha a végtelen sötétség el is rabol tőlem, a szívünket sosem választhatják el. Ne felejtsd el azokat a napokat, mikor úgy éreztük, a búcsú csak egy hazugság..."

Még nem felejtettem el a tested melegét, az együtt töltött időket, a mosolyodat, a hangodat, a segítségedet, a gyűlöleted, és a szereteted...

"A lépések szomorú hangjai ismétlődnek.
Egy új kezdetért kiáltok.
Az emlékeim darabjaiért."