Tudod, nem akartalak kisajátítani, csak egyszerűen azt akartam, hogy szükséged legyen rám. De úgy érzem, talán nem kellett volna szólnom semmit.Talán inkább csöndben maradtam volna. Akkor még mindig olyan lenne mint régen. De mond...Miért van az, hogy a mi piros fonalunkon csak csomók vannak és nem tudunk meg szabadulni a köztünk lévő köteléktől? Talán azért, mert nekünk ez a sorsunk.Ebben az életünkben végig együtt leszünk, és azután is.Ennek biztosan van valami oka, valami jelentése.De még így is, hogy néha jó,néha rossz a kapcsolatunk, akkor is ott leszek melletted és vigyázok rád.Mindig...Ezt a köteléket nem teheti tönkre semmi és senki, mert úgy jó, ahogy van.
Bár azt akartam, hogy szükséged legyen rám, mégis inkább nekem van szükségem rád. Ilyen önző lennék? Ugyan, hiszen itt csak szeretetről és barátságról van szó.
Én azt mondom, örökké együtt leszünk. Mert igen, szerintem van értelme ennek a szónak, hogy örökké. Mert mi más lenne az, ha halálunk után is együtt vagyunk, és nem szakad el a piros fonál? Végig követ minket a végtelen és különböző életünkbe, és még angyalokként is együtt maradunk a felhők és a mindenség felett, amit mennyországnak hívnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése