Két angyal, akik mindig együtt voltak, a világ kezdete előtt is.Ezek voltunk mi. Azzal a feladattal jöttünk le a Földre, hogy én megtanítsam őt sírni, ő pedig megtanítson engem nevetni.
Emlékszem amikor lezuhantunk a Földre. Szárnyaink eltűntek, és hópelyhekként szálltak le velünk a földre.A végtelen univerzumon és a csillagokon át zuhantunk le a fényes kék égig, majd egy pillantás alatt lent is voltunk. Már újjászületésünkkor bár együtt lettünk volna. De ennek biztosan így kellett történnie.
Tudom, hogy amikor előjön a gonosz éned, csak akkor tudsz sírni.De meg kell tanulnod tiszta szívből sírni valamiért.És én ezt megtanítom neked.

Te voltál számomra a kezdet.

Egy nap rájöttem, hogy mi már mindig is együtt voltunk. Hiába léptél be az életembe vagy az elejébe, vagy a végébe, nem számított. Mert amikor te megjelentél, számomra az volt a kezdet.Vajon mi lehet a közös célunk? Miért kötünk ki mindig annál a mondatnál, hogy "nélküled hiányos maradok"? Mert egyszerűen ez a valóság.Mert a világ kezdete előtt, mi eldöntöttük, hogy mindig együtt leszünk.