Egy nap rájöttem, hogy mi már mindig is együtt voltunk. Hiába léptél be az életembe vagy az elejébe, vagy a végébe, nem számított. Mert amikor te megjelentél, számomra az volt a kezdet.Vajon mi lehet a közös célunk? Miért kötünk ki mindig annál a mondatnál, hogy "nélküled hiányos maradok"? Mert egyszerűen ez a valóság.Mert a világ kezdete előtt, mi eldöntöttük, hogy mindig együtt leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése