Gyűlölök így érezni. Amikor veled beszélek, csak szomorúságot és fájdalmat érzek.Miért?


"Sosem fog elmúlni ez az érzés feléd. Azt hittem sosem találom meg a szavakat, amik kifejeznék mind ezt. De itt vagy te magad és így csak rád kell néznem. Ez az a szó, te magad vagy. "


Tudod, amikor még legutoljára találkoztunk, mondtál valamit.Valami olyat, amire mindig is emlékezni fogok.Rám néztél könnyes szemekkel, és ezt mondtad: -Te, vagy a legfontosabb személy az életemben!
Amikor azt mondtad, azt gondoltam magamban: -De akkor mégis miért hagysz el?...
De én is hibás vagyok.Mindketten.Lehet, valamilyen okból most így döntöttünk.De ez bármikor megváltozhat...De miért okozol nekem újra és újra fájdalmat? Mond miért bántjuk egymást folyton gonoszabbnál gonoszabb szavakkal? És ezek után, mindig rá jövünk, hogy hibáztunk.Hogy nem tudunk egymás nélkül élni.Folyton ezt csináljuk.De ezek a dolgok csak jobban összekötnek minket.
Akárcsak a közös álmunk, ha már semmi más, de az álmunk az mindig összeköt minket. Tudom, hogy egyszer ott fogunk állni kézen fogva, és együtt nézzük a hulló cseresznyefa virágokat.