"Ha a sírás vissza hozná, sírnék"...
Angyalaim, megígértem hogy nemfogok sírni. És hogy nem engedem el a kezét, soha. De ő még is egy olyan döntést hozott, hogy itt hagy. Kitépte a kezét az enyémből, és elindult egy másik út felé. Vajon hova vezethet az az út? Elinduljak utána? Nem... hiszen az az út a halálba vezet.
Ledermedtem és nem tudtam mozdulni. Utána akartam futni, még nem volt messze. De hirtelen megállt. Vissza fordult, és fagyos kezeit felém nyújtotta. Vajon mit akarhat? Azt várja hogy menjek vele? Azt éreztem abban a pillanatban hogy készen állok rá....
De valami nem enged, és azt mondta:-Te nem ezt a döntést hoztad odafent, neked még maradnod kell!
És a piros fonál elszakadt... Könnyes szemekkel mosolyogva azt gondoltam:-A pirosfonál másik fele már biztosan a mennyekben van.