Megváltás.

Az a pillanat, amikor elnyered a megbocsájtást odafent, a sok bűnért, a sok megbocsáthatatlan tettért, egy új esély az energiából megformált Istenedtől, akihez oly hűen imátkoznak az emberek a templomokban, és olyan mocskosul kétszínűen, hogy az hihetetlen. Lehet hogy a templom szent és békés és jó, de akik emberek oda mennek azok mind romlottak egytől egyig. Még ha esetleg jó célból is merte oda betenni a lábát, az is félre van vezetve az agymosó papok és keresztény vallás miatt. Az igazság teljesen másban rejlik. És már alig várom azt a pillanatot amikor éveken belül végre megvilágosodik spirituálisan a sok tudatlan. Várom azt a pillanatot, amikor végre átléphetünk egy új világba, egy új dimenzióba, és megváltást nyer Földünk a mátrix megtisztítása által. Sok fájdalommal, természeti katasztrófával fog járni, de akinek életben kell maradni az élni is fog. Nagyon fontos hogy átlépjük azt  a határt, hogy nem a hit, hanem a tudás van már az első helyen. Hogy nem a hit számít, mert az csupán elvakítja az ember szemeit, jó messzire vezeti el az igazságtól. Mert én tudom, hogy mi is képesek leszünk majd egy felsőbbrendbe tartozni. Hogy majd a gondolatainkkal tudunk kommunikálni, mint az inuakik, és megszűnik létezni minden rossz ezen a bolygón is. Egyszerűen csak eltűnne, nem létezne ez a fogalom. Tudom, hogy ebből egy jobb hely lesz, telis tele szeretettel és békességgel, és majd nem arra fogunk törekedni, hogy gyilkolás, lopás, hazugság és kínzások, hanem arra hogy segítsük egymást mindenben. 
Nekünk, Földieknek, megkell tudnia hogy kik is vagyunk igazából, honnan jöttünk, kik vezetnek minket és hol a helyünk az Univerzumban. Mert mi, fénylények vagyunk, annak születtünk. A matrix gyermekei vagyunk, talán legtökéletesebbikjei ennek. Elemeket hordozunk magunkkal, magas rezgésszinten vagyunk, és energia szinten.
A felsőbbrendűséget, a tökéletességet, a végtelent képviseljük, és ezért kell így megnyilvánulnunk. Az Univerzum pulzusából, a Teremtő lélegzetéből, és Isten (az energia, mely ezt a földet képviseli Isten néven) akaratából vagyunk létrehozva.
Az ő gyermekei vagyunk, és rendelkezünk képességeivel, az ő potenciáljával és a hatáskörével. Megvan most az esélye, hogy aktívvá váljunk, hogy tudatosan részt vegyünk abban, hogy társ-teremtőkké váljunk. Ébredjetek fel!

ő

kké váljatok. Ébredjetek fel!

suffocating .

Szóval egyik nap feltette nekem valaki ezt a kérdést: " akkor milyet várok? " És ekkor tudatosult bennem minden.

-Olyat várok, akit álmaimban tudok csak elképzelni. Olyat, akiről bár mindig azt gondolom úgysem fog eljönni, egy kis remény mindig van bennem. Akiről már az első pillantásnál tudom, igen ő kell nekem. Akinél már első látásra biztos tudok lenni, és nem bizonytalan, lelketlen , vagy csak beletörődött, hogy jó, most jó lesz ő is egy darabig. Nem. Nekem nem feltétlenül az elérhetetlen "herceg" kell, csak olyan, aki eltudja érni nálam, hogy azt mondjam igen, ő kell nekem. Egy csepp bizonytalanság nélkül. Mert bizony ezt nagyon nehéz elérni nálam. 

Olyat akarok, aki csak úgy spontán jön, hirtelen és váratlanul, és mindig történik valami. 

Én nem a szerelmet várom el, hanem annál többet. Magát a tökéletességet akarom, és azt, hogy testileg és lelkileg is olyan legyen, mint ahogy én elképzelem. Mert tudom, hogy ott vagy valahol. Mert mindenkinek van egy ilyen elképzelése, egy ilyen párja, esetleg a szerencsésebbek már megis találták. 

Olyat akarok, aki kíváncsivá tesz a személyiségével, aki rejtélyes, aki mindig egy karnyújtásnyira marad tőlem, olyat, hogy nem telne el úgy nap óra és perc hogy ne rá gondolnék.

Elegem van a tömegből, akik csak jönnek, hitegetnek, aztán végül otthagynak. Ezekben semmi érdekes nincs. Semmi kihívás. Semmi bonyodalom. Semmi érzelem. Semmi érdekes. Semmi élet. Semmi kaland. Csak jók valamire. Pótlékok. Egyszerűen, egy szóval kifejezve: unalmasak.  

Mind ugyanolyanok. Mind ugyanarra gondolnak. Nincs önálló gondolatuk, mert már bennük és a megszokott sablon szövegek vannak. Nincsen saját világuk. Nincs elképzelésük, beérnek akárkivel. Mintha megfulladnék, olyan érzést váltanak ki belőlem ezek az emberek, és szorongást, idegességet, tulajdonképpen már gyilkolási vágyat. Bűnös gondolatokat. 

Szóval, bárhol is vagy én drága különleges emberem, kérlek siess, mert már nembírom tovább. 

İnşallah âmin.

Amikor végleges volt, hogy megyünk Törökországba nem sejtettem, hogy életre szóló emlékeket és titkokat szerzek ott. Sose felejtem el azokat a bizonyos éjszakákat. De különösen egyet nem. Aznap éjszaka, 4 ember története köttetett meg. A sors vajon miért ekkor,aznap, ebben az évben, és hogy miért velük, később derül ki talán. De a történtek egy olyan dolgot hoztak létre, amely megváltoztatta az én, és Beri életét is. A jövőnket is másképp látjuk már, mint eddig. Új álmokat szövögetünk, új helyeken, új országban, új vallással, új életet, velük. Biztos vagyok benne, hogy talán közös nyaralásunk véget ért, de történetünk még folytatódni fog. Mielőtt elindultunk, mindketten elveszettek voltunk a világban, nem találtuk helyünket, és borzalmas időszakon mentünk át. Bármit tehettünk volna nem segített. De a sors közbe szólt, megmentett minket. Különös módon, még a szálloda neve is utalt arra, hogy itt megtaláljuk lelki békénket-> Armonia, ami azt jelenti, Harmónia.
Mert Can. Talán életem legnagyobb hibája volt, hogy nem vettelek észre időben, és az érzéseimet feléd. De ha Allah is úgy akarja, nemsokára újra láthatlak. 

Allah akaratából.ámen. 

 "És allah megtalált, mikor elvesztél. És vezetett téged." 

Csak egy szó, de többet jelent mindennél: legfontosabb~

Ez az érzés még előző életemből maradt meg. Talán olyan tiszta szerelmet, amelyet akkor éreztem lehet, hogy soha többé nemfogom viszont érezni. Igazából még a szerelemnél is erősebb érzés volt ez. Talán egy későbbi életembe, talán igen talán nem, de ha mégis, csak is ugyanaz az ember hozhatja ki belőlem aki akkor is megtette. Ez egy különleges dolog volt kettőnk közt. Néha azt érzem nem is szerelem volt, hanem a legerősebb kötődés ami két ember közt létre jöhet. Egy piros fonál, ami az emberek létezése óta összeköt minket. Egy fonál ami bár néha meglazult de elszakadni képtelen. Ez a ragaszkodás köztünk olyan erős mint az összes ember közt aki itt van ezen a Földön. Egy démon és egy angyal szoros kapcsolata, ami egy semlegest hoz létre, és egyensúlyt a világra. Ezt érzem a lelkemben is, amikor vele vagyok. Békességet, nyugalmat,háborút és fájdalmat.Csak a legtisztább és legbűnösebb érzéseket. 
Sokszor megköszönöm az univerzumnak, és még magunknak is köszönetet mondok, hogy ezt a sorsot választottuk. Ez egy olyan adottság és ajándék az élettől, amit talán a világon csak pár ember mondhat magának. Ez az érzés nagyobb: a szerelemnél, a barátságnál, a családnál, a testvéri szeretetnél is. Csak egy mondat illik erre az egészre: - Ő NEKEM A LEGFONTOSABB~