Nem szeretem a tökéletességed. A precizitásod. Amikor lenézve a világra megfeszül állkapcsod és gúnyos mosolyt villantasz ki rá. A szemed... szinte feketére változik, ami színt ad lelked nagy részének. Éles pillantásaid nyomot hagynak a világban és az embereken, mintha késsel vagdosnák őket. Nem tudnak mire vélni, ezért félnek tőled, pedig csak saját félelmeiket tükrözöd. Mintha az egész világ fájdalmát és bűneit tükröznéd vissza, mint óceán az égboltot. Innen ered az a végtelen, belső szomorúság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése