Ő olyan nekem, mint az eső.

Szeretem az esőt. Szeretem ahogy finoman összemossa a világ kontúrjait. Olyan mintha énis beleolvadnék a tájba. Szeretem az eső hangját. Olyan megnyugtató. Mintha gyengéden elmosná a világ sebeit. Meg gyógyítja a hegyeket, a fákat, a virágokat. És engem is. 

 Olyan vagy nekem mint az eső. Elég csak rád néznem és megnyugszom. Bárki lehet mellettem, vagy körülöttem, hiszen mindig téged foglak választani. Ilyenkor egy kicsit elszorul a torkom. Ha szükségem volt rád, mindig megfoghattam a kezed. Így van. Te olyan vagy nekem mint az eső. Ha velem vagy, tisztán, mélyeket lélegezhetek. Innen tudom hogy te nagyon, nagyon fontos vagy nekem.

Minden és Semmi.

Te, akit a mindenemnek hívlak. Eljött a vége. Nem hagylak el, amíg élek. Még ha nem is látlak. Hiszen titokban, mindig ott leszek melletted. Bár nehéz bevallani, erre inkább nekem volt mindig is szükségem, hiszen te vagy az én Hősöm.
Már semmi sem ugyanaz, de egyben mégse változott semmi. Ha az eső esik, még mindig csak rád gondolok, és amikor az égboltra tekintek fel, a te arcod jelenik meg. A felkelő napról, az esti ragyogó csillagokról és az égen megjelenő repülőkről mindig te jutsz az eszembe.Még az állomásról is, mikor hajnalban a vékony vezetékek és az állomás lámpái elvesztik szürkeségüket az égbolt színei alatt . Ez minden napomat végig fogja követni, és visszatükrözik mosolyom és szomorúságomat, de legfőképpen a mi kettőnk történetét, amiben számomra mindig lesz új fejezet. Mert a szívemben mindig téged hívlak. Számtalanszor. Ez az én egyszerű kis búcsú vallomásom.