Ott álltam a hídon bőröndömet fogva. A híd korlátjára támaszkodva néztem a körülöttem lévő nyugodtságot.A szél belesimított a hajamba és eszembe jutottak a régi emlékek.Emlékszem amikor mi ketten álltunk itt az éjszaka közepén csillagokat számolva.Az érzések akkor csak úgy tomboltak bennem.Féltékenység, szeretet, fájdalom, szomorúság és boldogság.Magamban elbúcsúztam tőled, és az egész álom világtól. Elindultam lassan, a lépteim bizonytalanok voltak, még egyszer átgondoltam mindent. Feladnék mindent az álmaimért, és a céljaim miatt? Ahhoz, hogy valóra váltsam az álmaimat, ki kell lépnem ebből az egészből.A céljaimat pedig csak a valóságban tudom elérni.Az álomvilágomban, amiben eddig éltem csak egy helyben álltam veled.Nem mozdultam mellőled, mert mindig veled akartam maradni. De most ellépek mellőled egy pillantásra, hogy beteljesítsem a sorsom.Ha végeztem, vissza jövök hozzád, és újra együtt leszünk, addig, amíg te is úgy döntenél, hogy most elmész mellőlem az álmaid és a céljaid miatt. Most fogom a bőröndömet, és itt hagyok mindent...