Köszönöm (:

Amikor már tényleg úgy éreztem, hogy a sötétség magával ragadott, és egy olyan világba kerültem ahová örökké be leszek zárva és senki sem hallja a segítséget hívó lelkem kiáltásait, akkor ti mindig meghallottátok.Csak egyszerűen oda léptetek hozzám, megragadtátok a két kezem, és csak szépen csöndben kisétáltunk hárman abból a szobából.Nem szóltatok egy szót se, csak mosolyogtatok, és meg öleltetek engem.Én tudtam, hogy ez mit jelent, nem volt szükségünk szavakra.
Ti különlegesek vagytok számomra. Ti is az én őrangyalaim vagytok, de titeket nem kell hívni, ha baj van, mint a többi angyalomat, mert ti mindig ott vagytok mellettem.És én is ott leszek nektek mindig, ezt ígérem. Szeretlek titeket.

Forgiveness.

Csak ennyit mondhatok neked:
Azt hittem, hogy ismersz engem.Hiszen én nem vagyok ilyen amilyennek leírtál.Sok dologban igazad van, de valamiben nem.
Amikor látok egy idézetet, ami az érzéseimet tükrözi akkor leírom idéző jellel mint sok más ember.Amikor ugyanazt írom, mint mondjuk te, akkor csak utána jövök rá sokszor, hogy én is ezt írtam. Nem tehetek róla, hogy valamikor ugyanazt gondolom mint más.Én is és te is másképp látunk pár dolgot.Még nem nőttem fel hozzád, hogy megértselek teljesen.Pedig annyira akarom.Még tényleg gyerek vagyok.
Néha tudom, hogy milyen vagy, néha nem. Nekem legtöbbször csak két arcodat mutatod.
Amikor olyan vagy, mint Sasuke akkor nem tudok ki igazodni rajtad soha. Teljesen más személyiség vagy akkor.Én így látom.És amikor a boldog arcodat mutatod, akkor én is olyan boldog vagyok.De néha úgy érzem, hogy eldobsz engem valaki másért.

"Vajon melyikünk álmodja a másikat? Talán csak én téged?
Lehetnénk akár egymás tükrei, de túl messze állunk egymástól.Közeledünk egymáshoz, de még sok idő kell mire egymás kezét foghatjuk."

Talán nem tudok mit tenni érted, csak annyit, hogy szeretlek.

"A fájdalom határán átölelitek egymást, de sosem válhattok eggyé.

Ha mélyen megérint valaki, csak fájdalmat hoz, nem boldogságot.

Kérlek, kösd össze őket!

Többé már nem álmodunk.

Ha bizonytalan vagy, fogd a kezem, és a hajnal derengő fényénél fogunk sétálni.

Hihetünk-e a szavaknak ott,

Ahol az igaz világ is hazudik?

S elrejtőzünk néma igazságunk árnyékába,

Még e pillanatban is."

It hurts...

Ha szárnyalhatnál, azt mondod nem jönnél vissza. A célod, az a kék ég. A bánatot, még nem ismered. A fájdalmat most először ragadod meg, ahogy az irántad való érzéseimet is. A szárnyaid tárd szélesre és emeld repülésre. Ha szárnyalhatnál, azt mondod nem jönnél vissza. A célod, az a kék ég. Ha átvészeled, tudod, hogy megtalálhatod. Meg szabadulsz a határaidtól.


Úgy fáj amikor mással is beszélsz, olyan féltékeny leszek ilyenkor.Ideges és feszült leszek.Pedig tudom, hogy nem kéne.Tudom, hogy nem kéne ilyennek lennem, mert talán elrontok mindent.Bele őrülök abba a gondolatba, hogy valaki másért már nem beszélsz velem, nem foglalkozol velem, csak vele.Hogy valaki más már fontosabb lesz nálam. Nem vagyok szerelmes beléd, de nem tudom azt se, hogy ezt milyenfajta érzésnek hívjam.Még mindig nem jöttem rá. Néha úgy érzem bármikor itt hagynál valaki másért.Talán igen.Nem tudom.Ezek a gondolatok mindig bennem vannak és nem tudom kiverni a fejemből, belülről már teljesen kikészítenek.
De bármilyennek is tűnök, mond el mindig, hogy mi bánt, vagy, hogy mi történt.Mert szeretlek, és azt akarom, hogy mindig mosolyogj.(: