Ha szárnyalhatnál, azt mondod nem jönnél vissza. A célod, az a kék ég. A bánatot, még nem ismered. A fájdalmat most először ragadod meg, ahogy az irántad való érzéseimet is. A szárnyaid tárd szélesre és emeld repülésre. Ha szárnyalhatnál, azt mondod nem jönnél vissza. A célod, az a kék ég. Ha átvészeled, tudod, hogy megtalálhatod. Meg szabadulsz a határaidtól.Úgy fáj amikor mással is beszélsz, olyan féltékeny leszek ilyenkor.Ideges és feszült leszek.Pedig tudom, hogy nem kéne.Tudom, hogy nem kéne ilyennek lennem, mert talán elrontok mindent.Bele őrülök abba a gondolatba, hogy valaki másért már nem beszélsz velem, nem foglalkozol velem, csak vele.Hogy valaki más már fontosabb lesz nálam. Nem vagyok szerelmes beléd, de nem tudom azt se, hogy ezt milyenfajta érzésnek hívjam.Még mindig nem jöttem rá. Néha úgy érzem bármikor itt hagynál valaki másért.Talán igen.Nem tudom.Ezek a gondolatok mindig bennem vannak és nem tudom kiverni a fejemből, belülről már teljesen kikészítenek.
De bármilyennek is tűnök, mond el mindig, hogy mi bánt, vagy, hogy mi történt.Mert szeretlek, és azt akarom, hogy mindig mosolyogj.(:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése