2011. február 24., csütörtök

Köszönöm (:


Amikor már tényleg úgy éreztem, hogy a sötétség magával ragadott, és egy olyan világba kerültem ahová örökké be leszek zárva és senki sem hallja a segítséget hívó lelkem kiáltásait, akkor ti mindig meghallottátok.Csak egyszerűen oda léptetek hozzám, megragadtátok a két kezem, és csak szépen csöndben kisétáltunk hárman abból a szobából.Nem szóltatok egy szót se, csak mosolyogtatok, és meg öleltetek engem.Én tudtam, hogy ez mit jelent, nem volt szükségünk szavakra.
Ti különlegesek vagytok számomra. Ti is az én őrangyalaim vagytok, de titeket nem kell hívni, ha baj van, mint a többi angyalomat, mert ti mindig ott vagytok mellettem.És én is ott leszek nektek mindig, ezt ígérem. Szeretlek titeket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése