Most ugyanazon csillagos ég alatt állunk, mégis túl messze egymástól. De emlékszel amikor egymás mellett álltunk a tetőtéren és mosolyogtunk a csillagos éjszaka alatt? Amikor a hídon álltunk és a halvány fények megvilágították arcunkat, miközben futottunk egymás felé. Akkor úgy nézhettünk ki, mint az angyalok.Mint két vidám angyal akiknek semmi gondjuk nincsen.Abban a pillanatban akár el is szállhattunk volna a képzeletbeli hatalmas, és gyönyörű kisugárzású angyal szárnyainkkal amit csak mi láttunk és a barátaink miközben ők a padon ülve bámultak minket. Tudod, én még szeretnék ilyen szép emlékeket. Szeretnék még veled ugyanúgy a csillagos ég alatt állni, vagy a naplementét bámulni, vagy csak úgy, nevetni a világ dolgain, vagy hullócsillagot nézni az ablakodból, vagy bárhol.A lényeg csak annyi, hogy együtt legyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése