Hereafter

A nap már lemenni készült, én csak sétálgattam tovább a tengerparton.Arcomon könnycseppek jelentek meg, felnéztem az égre, ami gyönyörű színekben pompázott.Nemsokára én is oda fogok tartozni? Vajon melyik pillanatban fogom meglátni a fényt? Mikor nem fogom már érezni a fájdalmat? Mikor fogok elfelejteni mindent? Egy dolgot megtanultam, és azt, hogy sosincs vég. Kíváncsi vagyok mi fog történni Azután...Amikor már átléptem a túlvilágba. Ahol már nincsenek érzelmek. Vajon mi lesz akkor?Változás.Jönni fog egy új kezdet, újra és újra. Ott meg tudom majd az igazságot mindenről. De félek.Nem akarok egyedül menni.Ha itt lennél, most fognád a kezem, és velem lennél addig amíg kell, és aztán kitárnád mind két kezed, és ezt mondanád: -Ha majd én is angyal leszek, mint te, akkor majd utánad repülök, megkereslek a végtelen égbolt közt, és ha megtaláltalak, majd együtt fogjuk nézni fentről ezt az őrült és végtelen világot. És azután...Mi lesz?

Life.

Szívembe zártalak téged, és te is engem.Még sem ismerjük egymást teljesen, de megértjük, amit a lelkünk mondanak egymásnak. Szeretnék látni szép hóesést, tavasszal virágzó cseresznye fákat, nyarat vagy őszt, csillagokat az égen, a hold fényét az ablakomban, veled, veletek lenni, akik képesek kijáratot találni ebből az űrből.

"Ezernyi életem van, És szeretném mindent feloldozni, Egy igaz létbe, keveredve álmodni az életet."

Álmodni az életet, úgy ahogy én akarom. Előttem van a valóság képe, de nem érdekel.Csak hátat fordítok a valóságnak, és tovább lépek. A gonosz valóság tükörképe örökre ott marad, mindig várni fog, néha hívogat majd. Talán egyszer eljön az az idő, amikor szembe kell szállnom vele, egyszer már kicsúszott a kezeim közül ez a megfoghatatlan világ, de nem nyúltam utána, csak zuhant lefelé, egyre távolodott.

The Flowers Of Evil

Született két gyermek, egy lány és egy fiú.Ikrek voltak.Mindig együtt voltak, és nagyon szerették egymást.Mindig fogták egymás kezét, mindenhova együtt mentek.Össze kötötte őket egy lánc, amit nem lehetett elpusztítani.Lassan felnőttek, és közép iskolásak lettek.A lány beleszeretett a fiúba, és a fiú is belé, de ő nem akarta ezt elfogadni.A fiú új barátokat szerzett, barátnője is lett, hogy elfelejtse testvérét.A lány nagyon szenvedett, mikor a testvére ezt mondta: -Szerezz te is barátokat! -MIÉRT? régen egy órát sem tudtál eltölteni nélkülem!Nem érdekel a körülöttem lévő világ, mert én csak Téged látlak. ... Végül felbukkant egy régi közös barátjuk.Sok idő volt, mire a lány bizalmába férkőzött.Szerzett egy barátot. A fiú kezdett féltékeny lenni, hogy már nem tölt vele annyi időt mint régen. A lány már teljesen belefáradt abba, hogy folyton a fiú után fut. Majd elkezdett járni az egyetlen barátjával. De sok idő után rájött a barátja, hogy nem is szereti őt igazán a lány, és ezt mondta neki: -A te szemed csak Őt látja az egész világon, senki mást.Csak őt... És sok idő múlva végre a fiú is rájött, hogy szerelmes a lányba, és nem tud nélküle élni.Elszöktek otthonról, és egy kis házban éltek egy darabig, Boldogan..De nemsokkal ezután, amikor elmentek sétálni, egy kis tóhoz értek, és ott voltak egy darabig. A lány egyszer csak össze esett.A fiú azonnal telefonált a szüleinek is, hogy itt vannak, és a mentők is hamar megérkeztek, de hiába.A lány meghalt betegségben. A fiú teljesen depressziós lett.Egyik éjszaka, az anyja meg kérdezte:-Biztosan jól vagy? -Igen. Majd nem tudta elviselni a fájdalmat, hogy ő már többé nincs vele. Nem fog többé átmenni a szobájába a lány, hogy megkérje had aludhasson mellette, kézen fogva.Folyton csak őt látta maga előtt. Majd a fiú öngyilkos lett, és egy képpel a kezében halt meg, amin ők ketten voltak.

"There was a boy who was loved by all"
Volt egy fiú, akinek azt mondták:Szeress mindenkit!De a fiú nem tudta ezt teljesíteni, pedig ő meg próbálta.De ő, csak egy valakit tudott szeretni.Azt a lányt, aki az ikertestvére volt, és az egyetlen szerelme, akivel most már végre boldogan együtt lehet.