"Tudod, nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rád, és ne kívánnám, hogy bárcsak itt lennél velem... A szívemben mindig téged hívlak...Számtalanszor..."
Amikor veled találkoztam, egy véget nem érő álom köszöntött rám.
A hangom csordultig van rejtett szenvedéssel amikor veled beszélek, nem tudom észre vetted-e...
Az érted hullajtott könnycseppek úgy ragyogtak, mint a nap...
Amikor kinéztünk az ablakon, lángoló hullócsillagok vágták ketté a sötét égboltot...
Emlékszem, csak pár másodpercig tartott, és a sötétség máris elnyelte a fényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése