Menekülés.

Elakarok tűnni. Itt akarok hagyni mindent és mindenkit. Csak egy szó nélkül. Mert miértne tehetném meg?  Hiszen nincs jogotok megállítani engem. egyikőtöknek sem. 

Csak fognám magam, felülnék egy buszra, még csak azsem érdekelne merre megy. Bármerre. Csak el innen. Messze azoktól akik megfosztanak a szabadságtól és bezárva érzem magam miattuk ami olyan mintha kínoznának, vagy épp fojtogatnának. Mert elegem van hogy nap mint nap hallgatnom kell őket. És ők még azthiszik engem érdekelnek meg amiket beszélnek egyfolytában. Hát nem. Kurvára leszarom az egészet. Rohadtul nemérdekel a problémájuk. És ezekben a percekben bármit megtennék hogy eltűnjenek és befogják azt a kibaszott szájukat. Bármit. Vagy azért hogy én  eltűnhessek közülük.  Tökmindegy. Bárcsak megtörténne velem is az, hogy fogom a számomra legfontosabb embert, beülünk  egy cabrioba vagy bármilyen kocsiba és nekivágunk a világnak. csak megyünk. amerre kedvünk tartja. Elhihetitek: nem hiányozna semmi, amit magam mögött hagytam. Semmi. 

Csak mennénk, szelnénk az utakat, lágy szellő simítaná végig a hajunkat, és ordítva énekeljük a kedvenc számainkat a kihaltabb-vagy forgalmasabb utakon. Bejárnánk az összes helyet ahova mennénk, néha 1-1 kitérő végülis belefér. Megszállnánk az útszéli motelekben és másnap indulnánk tovább. Valahol megállnánk több napra is, és aztcsinálnánk amit akarunk. Elmennénk inni, bulizni és még a nevezetességeket is mind megnéznénk. És így tovább. amíg csak megnem unnánk vagy jönne egy újjabb fantasztikus ötletünk. Igen. Én hiszem, hogy egyszer ez mind megfog valósulni. De azthiszem ezt kitűzhetem újra és újra elsődleges célnak, amiért érdemes küzdenem teljes erőmből.