Az unott Herceg most barokkos bársony kanapéján épp elmerengett gondolataiba. Szeméből eltűnt a fény és csillogás amit a külsővel palástol már. Előtte bűnözők ülnek egy díszes asztalnál testre szabott gazdag öltönyben. Körülöttük a földön mindenhol pénz van szétszórva, kezükben a drága alkohol és a hatalmas szobát betölti a hangos kárörvendő nevetés, de ő csak csendben figyel. A Herceg többé már nem az a jól nevelt, kiszolgált fiú aki egykor volt. A kastély mintha meghalt volna, olyan üres és csendes. Megkopott, mint a gazdája.
Az unott Herceget kivezette a sötét külvilágba a másik énje. De akárhány bűnt is követett el új társaival, a teste,arca ugyanolyan makulátlan és tiszta maradt. Lelke eltűnését már csupán egy hatalmas kép tudná megmutatni amely Őt ábrázolja. Minden bűne csak azon a képen látszana. Mindezek nyoma mégis szemében meglátszódik. Jéghideg és kifejezéstelen. A belső harc amelyben küzdött magával végleg elbukott régi önmagának hitt ártatlan énje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése