2015. május 21., csütörtök

Mindig is így volt.

..Hogy miért futottam el? Azért, mert te is elrohantál a kettőnk életéből, magamra hagyva. Hogy élhettem volna ezek után? Ezért inkább csak futottam, azzal a reménnyel, hátha egy ponton talán egymásba szaladunk...


....Most egyedül vagyok. Nincs olyan hely, vagy társaság ahová betudnék illeszkedni, hiszen veled kezdődött az életem. Nélküled ez lehetetlen. Így volt ez mindig is. Ha te nem vagy, én sem vagyok. Ha téged nem szeretnek, engem se szeressenek. Ha nem veled, akkor senkivel. Az örökké szót mindig is megvetettem de melletted mégis bátran kimondom. Így hát, ki is mondom: Így lesz ez örökre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése