Az életem nélküled olyan hiányos...Olyan mintha egy részem eltűnt volna...
Amikor elveszítettelek téged, te elhagytál a mosolygós részemmel, a szomorú pedig itt maradt...
Akárhányszor összevesztünk mindig olyan feszült és ideges voltam...
Amikor mosolyognom kell az iskolában, úgy érzem majd meg szakad a szívem mert legszívesebben sírnék és ordítanék...Az a molyosgós arc, csak egy áll arc, amivel elrejthetem igazi érzelmeimet...
Bárcsak eltűnne ez a hatalmas nagy űr mindkettőnkben, bárcsak egy rémálom lett volna és felébrednénk belőle, aztán csak mosolyognánk az egészen, hogy ez úgysem történne meg velünk és újra vissza aludnánk egymás kezét fogva mert titokban félünk attól, hogy ez valóra válhat...
Amikor elveszítettelek téged, te elhagytál a mosolygós részemmel, a szomorú pedig itt maradt...
Akárhányszor összevesztünk mindig olyan feszült és ideges voltam...
Amikor mosolyognom kell az iskolában, úgy érzem majd meg szakad a szívem mert legszívesebben sírnék és ordítanék...Az a molyosgós arc, csak egy áll arc, amivel elrejthetem igazi érzelmeimet...
Bárcsak eltűnne ez a hatalmas nagy űr mindkettőnkben, bárcsak egy rémálom lett volna és felébrednénk belőle, aztán csak mosolyognánk az egészen, hogy ez úgysem történne meg velünk és újra vissza aludnánk egymás kezét fogva mert titokban félünk attól, hogy ez valóra válhat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése