Tudod akárhányszor összevesztünk, úgy éreztem mindig melletted állnék, mert én azt mondtam magamnak: Képes vagyok rá mert fontos nekem! Aztán a többi összeveszésünknél is folyton ezt mondogattam magamnak. De amikor most utoljára beszélgettünk, én már úgy éreztem belefáradtam ebbe a hosszan tartó veszekedésbe, úgy éreztem nem vagyok rá képes, hogy néha olyan bunkók voltunk egymással, hogy úgy éreztem nekem ez nem megy, hogy kimentselek abból a mély és fekete szakadékból ahová már majdnem leestél.Valami átvette az uralmat felettem, és már nem voltam se angyal se ördög. Én egy szemét alak lettem, aki nem vett figyelembe semmit.
Azok a szavak amiket msn-en leírtam az csak haragból jött, haragudtam magamra, hogy nem figyeltem eléggé.Hidd el, Ellával soha nem tennék ilyet, soha de soha.Nem rontanék el mindent még egyszer.Talán már arra sem vagyok méltó, hogy gyűlölj engem, talán jobban is teszed ha próbálsz elfelejteni örökre, de szerintem ez nem fog menni, mert már olyan közel álltunk egymáshoz, hogy képtelenek lennék örökre elfelejteni egymást.Talán mindig erre a borzasztó napra fogok emlékezni, és majd bánok mindent, de már úgyis mind hiába.
Én nem hazudtam neked Beri, azok a szavak mind igazak voltak még ha nem is hiszed el.Annyit törtem a fejem azon, hogy hogyan menthetnélek meg egy angyalhoz méltóan de nem jutottam semmire.Te nem tehetsz semmiről. Én voltam vak. A sötétség és gonoszság elemésztett és nemtettem semmit amikor kellett volna. Így még utoljára bocsánatot kérek tőled, még ha semmit se számít neked.Most már újra próbálok angyal lenni.Nem adom fel, a végsőkig küzdök, amit nálad nemtettem meg szégyen szemre.
Vajon ez örökre így marad? Remélem egyszer elfelejtjük ami történt és kezdünk egy új barátságot ahol már senki nem ront el semmit.