2010. december 15., szerda

Rémálom.

"Hallom a hangod mikor suttogsz, de te még akkor sem hallasz meg, mikor sikítok..."


Olyan volt akár egy régi fekete-fehér, néhol szürkés film.
Vidám színek nélkül.Minden lehangoló volt.Úgy éreztem, az egész világ ilyen szomorú lett.
Lassú léptekkel haladtam előre.Barátaim, családtagjaim, ismerősök mind ott voltak körülöttem.
Elértem egy parkhoz és leültem egy padra. A szeretteim mind gonosz szavakat suttogtak a fülemhez.Legtöbbször azt mondták: -Hibáztál!....
Én nem értettem.Csak ott ültem lehajtott fejjel és hallgattam őket.
Minden rossz érzés elfogott ami csak létezik.Nem bírom tovább, túl nagy a nyomás.
Úgy éreztem mindenkit kirúgnék az egész világból, hogy végre csend lehessen és egyedül legyek csak egy percre.De ők csak tovább és tovább suttogtak ami olyan volt mintha ordítottak volna.
De végre felébredtem, és véget ért a rémálom....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése