Amikor még kicsik voltak,megfogadták egymásnak,hogy örökre együtt maradnak...
Szép lassan kezdtek felnőni,és még mindig együtt voltak,mondván azt,még mindig,hogy ők sosem fognak szét válni.A lány mindig a fiúhoz fordult oda,ha valami bántotta szívét.Legtöbbször,mindig csak egy valami bántotta őt,az ha látta,hogy a fiú újabb barátokat szerez.Már közép iskolásak voltak,új barátok,új kötelékek.A lány tartott attól,hogy lassan valaki átveszi a helyét és elfelejti őt a fiú.Mindig meg akadályozta,hogy új barátokat szerezzen.Talán túl önző volt? Nem.Csak annyi az egész,hogy a fiú nélkül hiányos maradna...
De a lány egy pillantásra nemfigyelt jól,és a fiúnak barátnője lett.
A lány szenvedett.Nagyon félt.Most milesz ezután?Mit fogok én nélküle kezdeni?
A fiú is rájött egy nap,hogy itt nemjó valami.Úgy érezte elkell mennie a lányhoz és bevallani neki...
-Sajnálom,nem figyeltem eléggé.Csak egy lépéssel távolodtam el mellőled,és máris elveszítettelek...
Olyan volt mintha a másik felem eltűnt volna.
Kérlek...Legyünk örökre barátok,mert nélküled hiányos maradok...
És továbbra is örökre együtt maradtak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése