Elindulunk.Szép lassan megyünk,és nem nézünk vissza soha többé.Ezt kell tennünk,érzem.Ez elöl nem menekülhetünk."
Ezt gondoltam,mikor a szobám sarkában ültem egymagam.Sötét éjszaka volt ez,de egy fény bevilágított szobám sarkába.A hold.Kinéztem,és elgondolkoztam az életemen.Ez így nem jó.Tennem kell valamit,mert ha most nem teszem meg,azt már nem élném túl.Elindultam hát hozzá.Együtt útra keltünk.Jött velünk az a személy is,akiben mindig megbíztunk.Ő olyan volt,mint egy kis kutya.Egyfolytában csak ugatott és magát istenítette egész úton miközben cipelte a bőröndjeinket.
Alig bírtam.Úgy éreztem össze dől a világ,miközben mi épp a céljainkat próbáljuk elérni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése