(:

"Fogd a kezem jó barát még újabb ezer éven át.Vár reánk a nagyvilág,induljunk hát.
Az úton lesz ki velünk lépdel,de csak te vagy aki végig elkísérsz."

Rájöttem,hogy mi mindig együtt maradunk.Volt olyan pillanat,amikor a piros fonál elszakadt.
Azonban csak a látható piros fonál szakadt el,ami a lelkünkben van az még mindig ugyanúgy állt,mikor megismertük egymást. Azon a napon komolyan azt hittem hogy vége.Nélküle olyan üres voltam.Nem akartam bevallani magamnak hogy hiányzik és szükségem van rá....

-Tudom,hogy össze vagyunk kapcsolódva ezért kell elválnunk. Gondoltam ezt.

De ez nem így van.Csak mi gondoltuk így.Azt gondoltuk útban vagyunk egymásnak.
De hirtelen egy segítő kéz megfogta kezünket és újra összekapcsolt minket....